4-es vagy 4,5-ös horgolótű jó hozzá (pedig az átkötőn 2–4-es van feltüntetve; és én laza kezű vagyok, tehát nekem mindig kisebb tű kell). A fonal jól kezelhető, közepesen puha; gyönyörű a színkombi és a kialakuló mintázat. 3 főágas, matt; közepes-erős a sodrása; enyhe-közepes a rugalmassága. Gyorsan szárad; szín- és mérettartó. Mivel szőrös, emiatt meleg is, mert légbuborékos lesz. Legalább 100 g kell egy felhajtós, felnőtt sapkához – ez hamar elkészül (nekem 8 óra alatt meglett a legutóbbi). A kedvenc mintám egy körkörös csigavonalhoz hasonlít (még a sapi legteteje is ilyen; körben-horgolás): 74–80 szemes kezdő láncszemsor, beleöltök az első szem felső szálába, ráhajtás, áthúzás; ráhajtás, áthúzás a 2 szemen (rövidpálca). Minta: 1. sor: hátsó szálba szúrt rövidpálcák. 2. sor eleje: 3 db ilyen rövidpálca és 1 db egyráhajtásos pálca (hátsó szálba szúrva). (Ezzel a fajta sor-kezdéssel kisebb lesz az ugrás az 1. és a 2. sor között; mert a minta amúgy magas.) Utána végig, körben a minta: ráhajtás, saját szem hátsó szálába szúrás, ráhajtás, áthúzás (ekkor 3 szem van a tűn); kövi szem hátsó szálába szúrás, ráhajtás, áthúzás (ekkor 4 szem van a tűn; ráhajtás, 3 szemen áthúzás; ráhajtás, 2 szemen áthúzás. Egy nagy-arasznyi magasság után kezdem a fogyasztást; általában 8 ágon; végig a szemek hátsó szálába öltve. Vagy: nem fogyasztok, hanem lezárom – kész a csősál. Utóbbihoz inkább 2–4 szemmel kevesebb szem-számot javasolok...